Új élet kezdődött nemrég! Vagy valami hasonló. Nem teljesen új csak kicsit más. Az utóbbi hónapokban sok minden megváltozott körülöttem.

Kevesebb a munka: ennek örülhetnék is, de én pánikolok, mert ugye a pénz is kevesebb.

Keresem az utam: már úgymond hivatalosan is, mivel coach-hoz járok szeptember óta ( ezt kaptam 40. szülinapi ajándéknak a férjemtől).

Iskolás lett a kisebbik gyerekem is: az én mércém szerint hivatalosan is öreg vagyok! Van egy olyan teóriám, hogy akinek mind a 2, 3 vagy x gyereke már iskolába jár az már öreg. Az óvoda valahogy legitimizálja számomra azt, hogy fiatal vagy, mert ugye kisgyereke a fiataloknak van (évtizedek alatt beégett társadalmi sztereotípia).

Nagyon várom, hogy 2018 az én évem lesz. Ebben az évben megtalálom az utam és jól fogom érezni magam a bőrömben! Ez az elsődleges és legfontosabb cél 2018-ban!

Ezzel azért rengeteg dolgom lesz. Például mindenek előtt meg kell barátkoznom azzal a ténnyel, hogy 40 éves elmúltam és nem vagyok már olyan fiatal de olyan öreg sem. Bevallom nagyon nehezen viselem ezt a kort, a „B” oldalt! Még nem látom, hogy mi olyan jó abban hogy érett nő vagyok. Egyenlőre csak a negatívumokkal szembesültem, például: itt fáj – ott fáj, smink nélkül szinte sehova, ránctalanító krém, koffeines sampon. Persze tudom én, hogy ez nem a világ vége, csak én ezekkel a dolgokkal eddig nem foglalkoztam ( mert nem kellet, vagy mert nem volt fontos).

Szerencsés típus vagyok, mindig fiatalabbnak néztek. De ez most megváltozott, szerintem. Az idő látszik rajtam.

Az itt fáj – ott fáj eredménye, hogy nem ajánlott most futni. Puff, akkor mit sportoljak? „Járjál úszni!” Persze még mit nem! Utálok úszni, nem is tudok „rendesen” úszni, csak olyan mamásan.

Nagy levegő! A kicsit hetente kétszer viszem úszásra, így teljesen kézenfekvő, hogy én is vízbe ugorjak amíg ő oktatáson van.

Komfortzóna elhagy!

Megvettem életem első uszodabérletét (10 alkalmas)! Úsztam 40 percet! Nem tudom hány hossz volt, mert 25 méteres a medence és nem volt idegrendszerem számolni. De 40 percet tisztességgel leúsztam, mondjuk 10 perc után éreztem, hogy másnap komoly gondok lesznek. Lassú nem voltam, de a mellett mamásan úszom (kint van a fejem a vízből), a hátúszásnál pedig többször is meg akartam fulladni annyira összefröcsköltem magam. Célom is van már, meg akarom tanulni rendesen a mellúszást. Majd gyakorolom, elméleti oktatást már kértem.

Utána azért képzeletben megveregettem a saját vállamat, hogy jól van Krisztike ügyi vagy, ezt is túlélted, tettél valamit önmagadért és példát mutatsz a gyerekeidnek. Ivett (a legjobb barátnő) szerint majd rákattanok és még élvezni is fogom. Hát azért erre nem raknék nagyobb összeget.

Tildánál (a coach) is voltam nemrég, elég sok feladatot adott:

Úszás – ez teljesítve, pipa!

Önéletrajz elküldése – szintén megtörtént, pipa!

Naplót kezdeni és minden nap írni – elkezdés pipa, a többit majd meglátjuk.

Felhívni a cukrászt – holnap hívom.

Paranaplót írni és küldeni!

Sminkes fotók küldése továbbra is.

Food truck – utána nézni.

Ma elkezdtem a 90 napos diétát is. Nem elsősorban a fogyás miatt, bár ha fogyok 3-4 kilót azt imádni fogom, hanem azért mert több mint egy hete olyan vagyok mint egy büdös gázzal teli felfújt, hisztis picsa. Rendbe kell tennem az emésztésemet és a 90 napos erre teljesen tökéletes. Tapasztalatból tudom. Nem fogom 90 napig csinálni, csak síelésig (már csak 34-et kell aludni). Olaszországban, síelés alatt eszem ágában sincs diétázni. De nem is kell, mert addigra minden teljesen oké lesz, és különösebb lelkiismeret furdalás nélkül ehetek és ihatok mindent. Ital, erről jut eszembe, hogy feszegessem még egy kicsit a határaimat, száraz januárt is hirdettem magamnak. Decemberben annyit piáltam, hogy már engem zavart. Így eldöntöttem még a két ünnep között, hogy januárban „száraz Január” lesz. Aztán persze az élet keresztbe húzta a számításaimat mert január elején Gyuró (a férj) eladta az Izabella utcai lakást és hát azt muszáj volt megünnepelni egy koccintással. Rendes volt, figyelt arra, hogy csak 2 kortyot töltsön nekem és így akkor csak kicsit szegem meg a fogadalmamat. De a bor (Apátsági vörösbor) annyira finom volt, hogy új időszámítást tűztem ki a száraz januárra. Ez az önmegtartóztatás is síelésig fog tartani. Így nekiugrottunk a bornak egy kis sajt kíséretében, és nagyon jól esett!

Szóval 90 napos, száraz január, úszás, megtalálom az utam!