Senki nem mondta hogy 40 felett más az élet

Megtalálom az utam

Megtalálom az utam

Az úszás és Én!

2018. február 22. - Virágh Krisztina

Lelkiismeret furdalásom van! Igen, tényleg! Méghozzá azért mert február hónapban eddig csak 2 alkalommal voltam úszni. Jó oké, egy hét kiesett a síelés miatt, de a maradék kettőben többször kellett volna mennem.

Ki hitte volna ezt több mint egy hónappal ezelőtt, hogy én így fogok érezni. Hiszen én utálok úszni és nem is tudok! Ez egy nagyon fontos mondat, mivel nagyon sokszor kimondtam és jó párszor le is írtam ezt a kijelentésemet. Hogy honnan veszem azt, hogy nem tudok úszni? Jó nem kell teljesen szó szerint venni ezt a mondatot. Tudok úszni. Nem fulladok meg. Csak hát olyan mamásan, mellúszás, fej a víz felett. Engem 6-7 évesen a soproni strandon tanítottak a szüleim kb. 2 hétig a mellúszásra, meg dobáltak a kisvízbe, hogy "ússzál gyerek". Szóval az alapok viszonylag gyenge lábakon állnak.

istock_000044999916_full_edited_for_web.jpg

Első alkalommal így úsztam végig. Fej kinn a vízből. Kicsit volt csak ciki, mert voltak más "mamák" is rajtam kívül az uszodában, így nem volt annyira feltűnő a profizmusom hiánya. De az első alkalom után annyira fájt a nyakam, hátam és a csuklyás izmom, hogy a sírás kerülgetett. Gyuró szerint ez nem normális, valamit biztos rosszul csinálok. Ezzel egyet is értettem vele. Tehát következő alkalommal kértem elméleti oktatás a gyerek oktatójától. Hogy is csináljam, hogy az jó és szabályos mellúszás legyen. Meg is próbáltam berakni a fejem a vízbe. Egy életem egy halálom csak nem fogok megfulladni. Ha mégis, akkor vannak körülöttem elegen, majd csak megment valaki. Párszor azért sikerült nyelnem egy kis klóros vizet, de nagyon jól tudtam álcázni eme kínos pillanatokat. Nagyon nehéz ez a "vízbe rakom a fejem" dolog, mert nekem mindig belemegy az orromba a víz. Tudjátok, én vagyok az a kategória aki befogja az orrát mikor vízbe ugrik. Iszonyatosan küzdöttem és fújtam ki a levegőt ahogy csak bírtam, de a ritmust nem sikerült mindig eltalálnom. Na ilyenkor a klóros nyálkahártya fertőtlenítés meg is volt.Végül állatira elfáradtam, hiszen az energiám nagy része arra ment el hogy a levegő beszívása és kifújása a megfelelő ütemben történjen. Ezután a következő 2 alkalommal mindig egy kicsit jobban ment a levegővétel és kifújás, de a hátam továbbra is nagyon fájt. Azt kellet hinnem, hogy valamit még mindig rosszul csinálok.

Ivett (a legjobb barátnő) teljesen fellelkesült, hogy majd a következő alkalommal eljön velem és jól megnézi mit csinálok úszás címén. És jött is! 16:30-kor berobogott és csatlakozott hozzánk az öltözőben. Először megnézte, hogyan próbálok vízbe mártott fejjel nem "mamásan" úszni. Biztatóan azt mondta, hogy nem is olyan rossz. Majd jött a felsorolás, hogy mit is kéne máshogy csinálni. Emlegette már korábban is, hogy ússzak deszkával, sőt majd vesz nekem egyet ajándékba. Én meg nem győztem tiltakozni, hogy na ne már, nem gondolja komolyan, hogy majd deszkával fogok úszni. Mint a gyerekek!?

Vettem egy nagy levegőt! Kértem az oktatóktól egy deszkát és kartempó nélkül csináltam a feladatot. Jé, így sokkal könnyebb volt összpontosítani a fejtartásomra, a levegő kifújására majd beszívására is. Tényleg hasznosnak bizonyult  ez a technika. Még élveztem is egy kicsit, mivel volt egy kis sikerélmény.

Ivett nagyon profin nyomja már. Csak hüledeztem és az állam is leesett, hogy milyen könnyedén halad, fordul és egyebek. Megint jött a szöveggel, hogy vegyek magam mellé egy oktatót és higgyem el, hogy élvezni fogom. Hát! Szerintem az én fejemben az agymanók az úszás gondolatánál rohannak a zöld undor gombhoz és vadul csapkodják azt.

img_1874.JPG

A tanulság az egészből: Miért állítottam olyan határozottan, hogy nem tudok úszni? Mi értelme van előre negatívan hozzáállni valamihez?

Hál' istennek nem vagyok túl makacs ember (legalább is remélem), új szemlélet szerint élek (melynek alappillére Tilda) így Én akartam az úszást. Ha már csinálni kell akkor csináljuk rendesen. Ha meg sem próbálom akkor ugye nem is lépek előre. Ha előre elkönyvelek valamit azzal csak saját magamat hátráltatom. Nagy igazság, hogy minden csak akarás kérdése. Gyönyörű példa az úszás "pályafutásom" arra, hogy miként vagyok képes átlépni a saját árnyékomat. Az előítéleteimet levetkőztem, nyitott voltam új dolgokra, akartam és eredménye lett.

Úgy tűnik ez működik!

A bejegyzés trackback címe:

https://megtalalomazutam.blog.hu/api/trackback/id/tr8413689190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása