Elég hülyén hangzik ez elsőre! Igaz? Vagy mégsem? Viszont ha komolyabban belegondolok ez egy nagyon fontos és NEHÉZ dolog. Hogyan szeretheti önmagát valaki? Azt hogyan kell csinálni? Miért fontos ez?

Állítólag az "okosok" szerint nem tudsz igazán szeretni mást, ha nem szereted önmagad eléggé! Azt meg, hogy legyen önbizalmad egyenesen el is felejtheted, ha nem vagy jóba magaddal. Tulajdonképpen logikus. Mitől is lenne önbizalmad, ha éppenséggel rossz véleménnyel vagy magadról vagy csak szimplán utálod magad!?

Azt már sikerült feltérképeznem, hogy az önszeretet és az önbizalom magjait még gyerekkorban kell elvetni. Sajnos én ennél a résznél "hiányoztam". Nem kaptam olyan támogatást otthon, hogy lett volna pozitív visszacsatolás, biztatás vagy elismerés. Teljesíteni kellet a feladatomat, ez volt az alap és természetes elvárás. Ebből kifolyólag nem úgy nevelkedtem, hogy én bármiben is jó vagy ügyes lennék.

Nagyon nehéz ezt most a gyerekeimnél máshogy csinálni. Hogy ne a hozott mintát adjam át nekik. ( Na többek között ezért van ennyi gyerekneveléssel foglalkozó könyvem.)

Szóval, hogy is fogom ÉN szeretni magam?

Először is próbálom elhinni amit a barátaimtól és a férjemtől hallok! Az elismeréseket, a bókokat, a támogatásukat és a felajánlásukat. Ugyan is mióta válságba kerültem és nem titkoltam azt el, hanem a blogon keresztül nyilvánossá tettem nagyon sok visszajelzést kaptam. Sokan támogatnak, drukkolnak nekem és biztosítanak a felől, hogy velem akár bizniszt is csinálnának csak találjam már ki, hogy mit akarok csinálni. Bevallom, hogy ez valami elmondhatatlan magasságokba repítette a lelkemet. Nagyon jó érzés ilyen elismerést kapni valakitől és arra késztet, hogy higgyek magamban!!!

A másik dolog, ami most úgy érzem működik is, az az hogy el kell fogadnom a tükörképemet. Úgy ahogy vagyok! Végül is ez csak egy csomagolás, lehet rajta változtatni. A rendszeres sminkelés sokat segít ezen, amire Tilda ( a coach) szoktatott rá! Hosszú heteken keresztül minden hétköznap naponta kétszer kellett sminkelt selfie-t küldenem neki. És azt is el kell fogadnom, hogy 40 évesen, 2 gyerek szülése után a formám azért még mindig az  átlagosnál jobb egy kicsit. Jó, oké azért nem vagyok egy fitnesz bajnok alkatú tünemény, de azért még mindig felvehetek egy sztreccs nadrágot vagy felsőt (persze szigorúan a jó ízlés keretein belül).

A könyvemben azt olvastam, hogy aki szereti magát annak a kisugárzása is más. Magabiztosabb a testtartása és bizalmat kelt másokban. Ennek köszönhetően például többen fordulnak hozzá útbaigazításért az utcán. Na és most jöjjön a bizonyíték, dobpergés. Hozzám az utóbbi időben elég sokan léptek oda az utcán, hogy kérdezzenek valamit, vagy csak diskuráljanak esetleg sorban állás közben felajánlják a kedvezményes kártyájukat (csak úgy). Furcsálltam is ezt akkor és ott, de így hogy ezt olvastam teljesen más megvilágításba került az egész.

Lehet, hogy jó úton vagyok?!

"SZERESD ÖNMAGAD, MERT MÁSOK IS ANNYIRA FOGNAK SZERETNI, AMENNYIRE TE SZERETED MAGAD."