Remélem senki nem fog nagyképűnek gondolni, de mindenképpen le szeretném írni azt amilyen érzések vannak bennem.

Azt, hogy hatással vagyok másokra kb. 1 évvel ezelőtt vettem észre! Feltűnt, hogy a közvetlen környezetemben az évek során egyre többen kezdtek el futni (még Gyuró is), vagy valamilyen formában fejlesztik a nyelvtudásukat. Tudat alatt, vagy nem is tudat alatt, hanem az agyam egy kis sarokpolcán ott volt ez a bizonyosság, hogy az emberek követik a példámat. Aztán amikor Tildánál jellemezni kellet magamat, már meg is tudtam fogalmazni és határozottan állítottam neki, hogy hatássál vagyok másokra. Bevallom, ez rám is ösztönzőleg hatott, a fagyi visszanyal. Hiszen ha mások is csinálják akkor nekem is kell tovább gyűrnöm magam.

A pontot az I-re Ivett (a legjobb barátnő) tette fel, amikor egy őszinte pillanatban "szerelmet" vallott, vagyis elmondta, hogy mennyire büszke rám! Arra amit csinálok és ahogy csinálom, hogy nem hagyom el magam, hogy új dolgokba kezdek és hogy az én hatásomra kezdett el angolt tanulni, talán még az úszás elkezdésében is hatással voltam rá. Nagyon jó volt ahogy sorolta a dolgokat és közben dicsért. Jó érzés volt ahogy szembesített ezekkel a tényekkel.

Persze nem állítom, hogy én vagyok a követendő példa. Mivel én sem szeretném azt például, hogy a gyerekeim 16 év csúszással csinálják meg a nyelvvizsgájukat és ezáltal 40 évesen legyenek friss diplomások. De az biztos, hogy ezzel is jó példát tudtam mutatni nekik. Soha sem késő és család mellett is képes lehet az ember ilyen dolgokra. Talán ezzel a bloggal is adtam valakinek a tudtom nélkül ötletet, támaszt vagy a bizonytalanságban egy kis biztatást.

És ha Ivett tette fel az I-re a pontot akkor Csilla (egy ismerősöm Orfűről) a "hab a tortán"! Hogy miért? Korábban posztoltam fotókat életem első Ekler fánkjairól és ő egy héttel később elküldte az általa készített képviselőfánkok fotóját. Ötletet merített az én fotóimból, elhitte hogy ő is meg tudja csinálni és gyönyörűek lettek. Egy átlagos szombat kora reggel kapni egy ilyen üzenetet, azzal az szöveggel hogy: "Köszönjük az ötletet! Csak így tovább!", na az leírhatatlanul jó érzés. Onnantól kezdve fülig érő mosollyal járkáltam egész nap. Köszönöm!

Ezek az események boldogsággal töltenek el és megerősítik bennem azt, hogy jó úton vagyok. Már csak az kell, hogy a gázszámla befizetésére is fusson az e-féle tevékenységeim eredményeképpen. De próbálok türelmes lenni, majd az is eljön. Addig pedig lelkileg "gazdagodom".