2020. tavasza van, március második fele, kb. 1 hét telhetett el a karanténból. Már láttam, hogy ez senkinek nem lesz jó! Se a gyerekeknek, se nekem. Azt hiszem a 4. napon esett le, hogy bakker hát nincs MENZA, főzni kell a gyerekeknek!!! Minden napra ki kell találni valamit. Ja és persze tanulás, tinihiszti, unatkozom, csináljunk valamit, sportoljál, takarítsál, milyen jó hogy ennyi időnk van egymásra, lassíts, élvezd, blablabla. Utáltam az egészet!

Na először a mosogatógép sztrájkolt és úgy döntött, hogy ő már itt az elején kiszáll a buliból (tönkre ment). Majdnem hisztérikus rohamot kaptam, 1 hét telt el a karanténból és tessek, ilyen az én formám. Majd eltelt 2 hét és a mikró is kicsekkolt a családból (az is be..art).

Gondolhatjátok mennyire komfortosan éreztem ekkor magam, már csak azt vártam, hogy mikor leheli ki a lelkét a sütőm is. De Ő nagyon rendes volt hozzám, még mindig működik és nagyon hálás vagyok neki minden egyes kenyérért amit benne sütöttem eddig, és amit még sütni fogok.

Szóval ebből a nagyon "vidám" helyzetből azt láttam kiútnak, hogy élesztő híján én is, mint úgy pár millióan még a világon, elkezdek kovászt nevelni. Legalább elfoglalom magam valamivel. Az első próbálkozásom rövid úton katasztrófába fordult. Már a második napon iszonyatosan ecet szaga volt és undorító folyadék volt a tetején. Na nem baj, majd a második! Neki is ugrottam. Panaszkodom közben Réka barátnőmnek, hogy ez milyen egy macerás dolog és a felét nem értem annak amit olvasok a kovász nevelésről. Na erre Réka "kioktat", hogy ne csináljunk már ennek a kovászos kenyérnek ekkora feneket. Hát dédanyánk se simogatta, meg tutujgatta azt a kovászt két kenyérsütés között. Nem akkora csoda ez! Neki van valami ismerőse aki rendszeresen süt kovászos kenyeret, van neki valami videója is majd azt átküldi nekem. Így is történ. Jól átküldte én meg jól megnéztem. Többször is. És valóban, azon a videón olyan egyszerű volt minden. Pitty-putty, ezt ide azt meg oda és kész is.

Gondoltam ez nekem is menni fog. Hát vagyok olyan bátor, hogy meg merem mutatni életem első kovászos kenyerét! Hiszen így tudom csak igazán érzékeltetni, hogy honnan indultam. Nevetni ér :)

Gyuró csak annyit mondott, hogy küldjük el a NASA-nak mert olyan az aljának a felülete ami talán érdekelheti őket, lehet, hogy kérik majd a receptet is hozzá.

Szóval az első teljes kudarc!!!

Na de, velem nem fog egy kis liszt meg víz kibabrálni (itt igazából sokkal csúnyább szóra gondoltam).

Ezek után Ivi tanácsára elkeveredtem a Kovászlabor blogra, és azt kezdtem tanulmányozni. Olvastam, olvastam próbáltam értelmezni az ott leírtakat, de úgy éreztem félig vakon vagyok. 80% vagy 100% hidratáltság, frissítés, etetés, anyakovász vagy aktív kovász. Na mindegy, felszívtam magam és április elejére sikerült életem első vállalható kovászos kenyere.

Azt hiszem itt pecsételődött meg a sorsom. Olyan finom volt. Olyan öröm volt létre hozni. Boldogság volt minden pillanat mikor készítettem. Elindultam az úton ami egy kis vigaszt nyújtott ebben a f..ban amiben éltünk.

Nagyon hiányzott a munkám, a régi életem. Én nem tudtam élvezni ezt a helyzetet. Halálra idegesített mikor elkezdtek az ismert emberek, celebek arról nyilatkozni, hogy milyen jó, hogy ennyi idejük van a családjukra, meg önmagukra. És milyen klassz ez az egész. Hánytam tőle. Vissza akartam kapni a RÉGI ÉLETEM!

Szóval így telt a tavasz. Gyakoroltam, sütöttem, fejlődtem. Egyre több mindent megértettem a kovásszal kapcsolatban. Lenyűgözött az a csoda ami létre tud jönni egy kis liszt és víz összekutyulásából. Persze még mindig rácsodálkozom erre a csodára. Nap mint nap.

Most pedig bemutatom nektek új családtagunkat Dzsennikét!

Igen Ő itt az, a kovászom amit én neveltem és Hanga adott neki nevet. Mert ugye nevet kell adni neki, hiszen ő egy kis élet. Sőt Dzsennikének gyerekei is születtek. Név szerint: Tihamér, Giselle, Juliska, Odry... a teljesség igénye nélkül. Sok barátom kapott kedvet a kovászos kenyér sütéséhez, ezért kaptak egy kis darabot Dzsennikéből. Sajnos ma már csak Tihamér él. A többiek különböző okokból elhaláloztak.

A következő lépés ami óriási változást hozott az életemben az az volt, hogy egy hirtelen jött exhibicionista gondolattól vezérelve beneveztem a kenyérlelke fesztiválra. Folyt. köv hamarosan....