A Fesztivál időpontja egyre csak közeledett. Én pedig egyre idegesebb lettem. Az a fránya megfelelési kényszer egy nagy adag maximalizmussal dúsítva. Hát mit mondjak, nem egy vérnyomás kímélő párosítás.

Teljes koncentráció és minden egyéb dolgom háttérbe szorítása mellett, készítettem a kenyereimet augusztus 18.-án, hogy 19.-én a lehető legtökéletesebb kenyereket tudjam prezentálni. Komolyan elkapott a versenyszellem! Mondjuk egyenlőre csak saját magamat akartam legyőzni, hogy most az eddigieknél is jobb és tökéletesebb legyen az a kenyér. Ez a legdurvább, mikor saját magadat akarod legyőzni (amikor rendszeresen futottam sokszor meg volt ez az érzés).

Az égiek részben velem voltak. Mikor kisültek a kenyerek akkor tulajdonképpen a felével elégedett is voltam, vagy is az egyikkel nem volt semmi bajom.

A kenyereket 12 és 15 óra között kellett leadni. Én kivártam és komótosan (kicsit idegbe azért) 14:30-ra elsétáltam a helyszínre és leadtam a kenyereimet.

Na itt ért az első sokk! Leadom szépen a kenyereimet, majd kérdezi a kislány akinek odaadom, hogy - nem hoztam még egyet? Nézek rá bambán! Milyen még egyet? Majd a következő információt osztja meg velem: minden kenyérből KETTŐT kérünk! Mert az egyik amit megkóstol a zsűri és ha nyersz a második amivel tudsz fotózkodni.

Na pufff. Bakker ezt már megint miért nem mondta senki. Válasz: le volt írva a versenykiírásban. Aha, oké, akkor most már biztos vagyok benne, hogy komoly hiányosságaim vannak az ÉRTŐ OLVASÁS terén. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én vagyok az a generáció aki képolvasásos módszerrel tanult, zárójel bezárva! Na egy szónak is száz a vége, nem volt másik kenyér!

És akkor elkezdődött a zsűrizés. Szegény zsűritagokat nagyon sajnáltam, mert közel 50 kenyeret kellet a fehér-félbarna kenyér kategóriában végig kóstolniuk. Kiborító percek voltak, szebbnél szebb kenyerekkel. A többi kategóriában (a zsűri szerencséjére) egyre kevesebb (sőt jóval kevesebb) termék szerepelt. A teljeskiőrlésű kenyereknél kb. 10 nevező volt, croissant és bagett kategóriában 6 versenyző lehetett. Majd egyszer csak meglátom az én kendermagos kenyeremet, lerakják az asztalra a croissantok mellé. Várok egy kicsit, hogy mikor hozzák a többit. Semmi! Veszem a bátorságot és megkérdezem - az ott ugye a kendermagos kategória. A válasz igen. Kérdezem, hogy és a többi? NINCS jön a válasz. Na ennél a résznél fordult velem a világ és álltam ott földbegyökerezett lábbakkal.

Mi az, hogy nincs több kenyér! Az hogy fordulhat elő, hogy nevezek életemben először egy versenyre és nincs versenytárs!!!

A zsűri félre hív, hogy van egy kis vita arról, hogy egy nevező esetén lehet-e eredményt hirdetni, de ugye hoztam még egy kenyeret (ha ugye nyertesként fotózkodni kell). A világ most ismét forogni kezdett.

Nincs kenyér, nem tudtam, nem így készültem! Miért velem történik ez!

Nagyon kedves volt a zsűri (imádták a kenyerem), azt mondták most azonnal rohanjak haza és csináljak még egy kenyeret, holnap délutánra az eredményhirdetésre meg lesz. Persze meg lenne, ha lenne aktív, fickós kovászom most azonnal, de nincs! Jött a megoldás egyből: itt van a rengeteg pék (ők aznap ott a helyszínen készítették a versenytermékeiket) kérjek valakitől, biztos adnak. Mondjuk tényleg ilyenkor a fesztivál idején az egy négyzetméterre eső kovászok száma elég magas a MOM környékén. Kértem, kaptam és rongyoltam haza kenyeret gyártani.

Volt már nyugodtabb éjszakám, ez biztos. Délig teljes idegben toporogtam otthon, hogy mikor süssem ki a kenyereket (tutira akartam menni és kettőt csináltam). Kisütöttem és ezek is parádésan néztek ki. Ekkor egy kicsit kisimultam.

Leadtam a kenyeret és vártuk az eredményhirdetést. Persze én azért le voltam törve egy kicsit, hogy, ha így kapok díjat, hogy én vagyok az egyetlen versenyző azért az a csillag nem fog úgy csillogni.

Elérkezett a pillanat! Kezdődik az eredményhirdetés! És az én kategóriámmal kezdik!!! Van egy kis felvezetés, ahol Tilla jól megnevetteti a közönséget, mert elmeséli, hogy ez az a kategória ahol egy azaz 1 jelentkező volt. Persze mindenki hahotázik. Végül is tényleg vicces. Majd elmagyarázzák, hogy volt egy kis vita azzal kapcsolatban, hogy illik-e így díjat osztani. A zsűriből többen is elmondják, hogy a mezőny egyik legszebb és talán a legízletesebb kenyere volt az az egy! Még egy kicsit dicsértek, majd felhívtak a színpadra.

IGEN én nyertem a Kendermagos kategóriát! ÉN sálálá, ÉN nyertem!

Akkor azért még mindig bántott, hogy legalább csak egy valaki lett volna még rajtam kívül aki nevez ebben a kategóriában. Csak egy valaki! De aztán feltette az i-re a pontot a baguette eredményhirdetése. Abban a kategóriában ugyan volt 5-6 nevező és még sem osztottak díjat. A zsűri véleménye az volt, hogy a baguettek nem ütötték meg az elvárt színvonalat. Na itt ennél a résznél azért úgy éreztem kicsit fényesebb lett az én csillagom!