Az élet gördül tovább! Én kissé mámoros boldogságban úszva, a Kenyérlelke fesztivál utóhatásait kiélvezve és az új munkám izgalmával színezve töltöttem a nyár utolsó napjait. Igen, volt új munkám! Szeptembertől újra dolgoztam mint cukrász. Olyan szép kerek volt minden! Ez az ideális állapot sajnos 3 hétig tartott. Szeptember elején megint lezárták a határokat, megint nem volt turista és én újra elvesztettem a munkám! A COVID másodszor is elvitte az imádott munkám!
Mit ne mondjak eléggé ki voltam! Utáltam mindent, a helyzetet, a vírust, az őszt. Kicsit magam alá kerültem. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam hogyan tovább!!! Megint ott toporogtam a saját kis pocsolyámban, mint már annyiszor az elmúlt években. Kicsit pipa voltam!
Ekkor szembe jött velem egy poszt! "Játszunk kispékségeset!", ez volt a címe egy workshopnak! Megragadt a kis agyamban, elmentettem a posztot és tovább gördítettem. De persze tudjuk ugye, hogy véletlenek nincsenek. Én legalább is hiszek ebben és ahogy öregszem képes is vagyok néha észre venni ezeket a pillanatokat. Motoszkált napokig a gondolat a fejemben, hogy miért ne, akár el is mehetnék egy ilyenre. A kenyérlelke fesztiválon olyan emberek dicsértek szembe akikről akkor még fogalmam sem volt hogy kicsodák, de az elmúlt hetekben kiműveltem magam belőlük és elkezdtem érezni a súlyát annak amit mondtak. Miért ne indulhatnék el ezen az úton?! Hiszen ők azt mondták tehetséges vagyok!
Gyurónak megmutattam ezt a lehetőséget, aki persze egyből mondta, hogy jelentkezzek. Közben biztos ami biztos beiratkoztam a Pesti Barnabásba is, OKJ-s pék képzésre. Mit nekem még egy szakma! Október elejét írunk ekkor, de csak decemberre vannak időpontok. Egye kutya gondoltam akkor decemberben megyek. De úgy látszik az égiek megint velem voltak, mert lemondás miatt felszabadult egy hely november elején. Így keveredtem Budajenőre Ormós Gabriella workshopjára, hogy kinyissak egy újabb ajtót az életemben.
Fellengzősen hangzik ez az ajtó kinyitás, de tényleg ez történt. Az a két nap nekem mindent jelentett. Az volt nekem ott a világ közepe és tényleg kinyitottam azt az ajtót és be is léptem rajta. Két napos workshop, rengeteg információval, tanulással és munkával. Gabi az ő saját működési metódusát mutatja be, mint kisközösségi pék. Hogyan működik, termel és szolgáltat egy kis közösség részére. Maximális profizmus mentén ahol fő szempont a minőség. Teljesen elvarázsolt az a két nap és az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ezt én is el tudom képzelni magamnak. Megpecsételődött a sorsom végérvényesen!
Mint ahogy már említettem korábban, véletlenek nincsenek! A kiadó kislakásunkból a bérlő kiköltözött és ez adta magát, hogy ott valamilyen műhely lesz. Cukrász vagy pék!? Szövögettem az álmaimat és közben persze 3 percenként bokáig fostam magam, hogy mégis mennyi pénz? mennyi idő? egyedül? hogyan? mit szólnak a szomszédok? De még mielőtt teljesen beparáztatom magam, az alapokat kellet letisztázni, hogy alkalmas-e az a helyiség arra, hogy bármelyik opció is megvalósulhasson.
Az ELMŰ rábólintott a villanyóra bővítési kérelemre a Nébih pedig leokézta az elképzeléseimet.
Így megszülethetett a ...némi Kenyér!
