Ez itt csak egy kis lábjegyzet az elmúlt két hétről és ami előtte volt.
Húsvét előtt, a már említett küszöb frászt leküzdve, vettem egy nagy levegőt és elkezdtem pék tevékenységemet az én kis birodalmamban. Természetesen a cél az volt, hogy az ünnepen sokan már az én kenyeremet és kalácsomat fogyasszák. Minden jól is indult, egy-két döccnőt leszámítva.
Nagypénteken is nyitva voltam! Úgy indult a napom, hogy reggelre az egyik hűtőmben 26 fok volt a hőmérséklet. Nem, nem írtam el! Valóban plussz 26 celsius fokot mutatott a hőmérő. Na most, ez a hőmérséklet semmilyen körülmények között nem ideális egy lassú érlelésű, kovászos kenyér esetén. Az összes hajszálam (ami ekkor már elég hosszú, és durva lenövéssel bíró volt, a lezárásoknak köszönhetően) égnek állt, a vérnyomásom az egekben, miközben mantráztam magamban, hogy minden rendben LESZ!!! A kenyereket kisütöttem amik, úgy terültek a túlkelés miatt mint amikor tintát csöppentesz egy papírzsepire, vagy amikor nem teszel elég zselatint a torta krémjébe. Ízre persze semmi baja nem volt, de sajnos kisebb volt a térfogata és a bélzet szerkezete is túl sűrű volt (most tudom sokan felröhögnek hangosan, hogy persze nem volt jó a bélzet ha-ha-ha, más örülne ha ilyen kenyeret tudna sütni), de ez engem rettenetesen idegesített. Ez volt aznap ez első kis malőr.
Majd jött a következő. A rendelési szabályzat szerint délután 16:00 - 18:30 között lehet átvenni a megrendelt termékeket. Az első vevőm megjelent 10:00-kor. Én nézek rá banbán, hogy hát TE? Mondja, hogy azt írtad az email-ben, hogy 9:00-17:00-ig lehet átvenni. Leoltottam szegénykémet, hogy valamit benéztél, de nem baj már oda tudom adni neked amit kértél. Fonom tovább a kalácsokat, amikor megjelenik a következő vevő! Ő is azt állítja, hogy 9-17-ig lehet jönni, ez van írva az üzenetben. Na engem ekkor levert a víz. Pánikban hívogattam mindenkit, persze senkit nem értem el. Aztán, persze 30 perccel később ez is megoldódott, csak az ősz hajszálaim száma szaporodott meg egy kicsit és este szó szerint éreztem, ahogy öregedtem a nap folyamán pár évet is.
Tulajdonképpen nagyon szépen indult az első hét. Nagyon elfáradtam, de csak annyit mondhatok, hogy soha rosszabbat.
És ekkor jött a feketeleves! COVID pozitív lettem Húsvét hétfőre. Itt most mindenki képzelje el, hogy milyen cifra káromkodásokat tudnék leírni, hosszasan, gyönyörű körmondatokba. De persze jól nevelt és úrinő vagyok. Hát mégis hogy képzeli az élet azt, hogy elindítom a vállalkozásom és egyből kapok egy óriási maflást. Vajon mit vétettem? Miért most? Miért nem 1-2 hónappal ezelőtt, vagy bármikor máskor?! Miért ÉN?
Persze tudom, hogy soha nem kapok válaszokat. Mindenki vigasztalt, hogy világjárvány idején ez teljesen rendben van. Na persze, kénytelen voltam elfogadni a helyzetet. Enyhe tünetekkel vonult végig rajtunk a vírus, a gyerekek megúszták. Ami biztos, hogy türelemből kaptam leckét rendesen. Két és fél hétig kellet, hogy kivonjam magam a forgalomból és visszanyerjem az erőm. Ez nekem, a hiperaktívkának, nagyon sok idő!
Köszönöm mindenkinek az aggódást és érdeklődést, nagyon jól esett a lelkemnek!!!
Most újult erővel és egy 1000 darabos puzzle emlékével várok mindenkit péntektől, minden kedden és pénteken friss kovászos kenyerekkel!
Mert az élethez kell ... némi kenyér!
