Ezt a kérdést sokszor feltették nekem az elmúlt hónapokban. Köszönhetően annak, hogy ontom magamból a közösségi oldalakra a süti, torta és bonbon fotóimat. A válaszom minden esetben bizonytalan és terelő volt. Hiszen, hogy is vághatnám rá, hogy IGEN?! Mikor én egy hobbicukrász vagyok, aki szeret kis meglepetéseket készíteni az éppen aktuális konyhájában és azzal megörvendeztetni a körülötte élőket. Szeretetet és boldogságot közvetítek az édességekkel!

Kis Krisztike sosem álmodozott arról, hogy cukrász legyen. Ez csak úgy zsigerből jött. Imádtam a nagymamám sütijeit, csodáltam ahogy egyszerű alapanyagokból egyszerű de annál finomabb csodákat készített. Tizenévesen rendszeresen kértem tőle a recepteket, hogy megpróbáljam azokat a finom ízeket én is elkészíteni. Minden a palacsintasütéssel kezdődött. 13 évesen minden hétvégén palacsintát vagy valamilyen kevert piskótát sütöttem. Emlékeztek, minden vasárnap ment a TV-ben a Disney délután, ez az esemény szinte teljesen egybeforrt azzal, hogy én sütök valamit a konyhában, miközben félszemmel a meséket nézem (amerikai konyhánk volt). De ekkor eszembe sem jutott az, hogy én cukrász legyek. Ugyanis a '90-es években nem volt az valami vonzó szakma. Meg ugyebár attól én még süthetek és készíthetek szuper tortákat és desszerteket ha nem ez a szakmám. Szóval végül kereskedelmi szakközépiskolába mentem, majd kereskedelmi főiskolára. Ezek után pedig elindult az ÉLET: dolgoztam a vendéglátásban, majd irodai alkalmazottként, voltam ingatlanközvetítő, saját irodám is volt. Közben férjhez mentem, gyerekeim születtek. Voltak jó és rossz pillanataim, boldog és nehéz helyzetek. Mint, ahogy mindenki életében.

Sok minden változott, egy dolog nem és az a sütemények iránti szenvedélyem. Készítettem a tortákat családtagoknak, keresztgyerekeknek és barátoknak. Csináltam bonbonokat megrendelésre, még esküvőre is. És ÉN soha az elmúlt  25 évben egyszer sem gondoltam arra, hogy ezt nekem magasabb szinten kellene csinálnom. Annak ellenére sem, hogy mindenki azzal poénkodott, nekem cukrászdát kellene nyitni.

Na és akkor itt vagyunk most 2018 tavaszán, túl a 40-en, egy gondoskodó férj, egy coach és a barátaim kellettek ahhoz, hogy beiratkozzam egy OKJ-s cukrász képzésre! Szóval jelentem áprilistól cukrásztanuló vagyok.

A válasz a fent említett kérdésre. Papírom biztos lesz róla, a többit pedig majd meglátjuk.

Addig is Marcinál dolgozom hetente kétszer a Chocofacture csokiműhelyben, ahol minden egyes eltöltött percet élvezek és rengeteget tanulok a csokoládéról.