Majdhogynem napra pontosan 3 évvel ezelőtt indítottam ezt a blogot és az volt az első bejegyzésem címe hogy: 2018 az én évem lesz!

Na hát akkor nézzük mi is történt azóta!

2018. december 20.-án sikeres cukrászvizsgát tettem és papíron, hivatalosan CUKRÁSZ lettem. Határtalan boldogság és elégedettség volt akkor, abban a pillanatban és még kb. 2 hétig rajtam. Majd jöttek a szürke 2019-es januári hétköznapok és én megint ott toporogtam a kis "nyomorult" (jó kicsit erős a jelző) életemben, hogy NA és akkor HOGYAN TOVÁBB! Mert ugye az nagyon szép eredmény hogy 41 évesen szereztem egy új szakmát, de ez csak egy papír!!! Ettől én még nem vagyok cukrász! Csak egy lelkes amatőr aki letett egy komplex vizsgát, amire persze tisztességesen felkészült és 5-ös érdemjeggyel kiválóan teljesített. Ezt a szakmát tanulni úgy lehet, hogy az ember belemerül a sűrűjébe. El kell kezdeni dolgozni! Valahol! Valamikor!

Na persze, mintha az olyan egyszerű lenne. Mindent felrúgni, a meglévő munkádat és a működő hétköznapjaidat azért, hogy beleugorjál egy teljesen bizonytalan új munkába, életbe. Na de akkor mi értelme volt az elmúlt 8 hónapnak, az OKJ-s tanfolyamnak, az új szakmának. Szóval feszített rendesen a dolog, hogy valamit kell kezdenem magammal. És persze az én legfőbb támogatóm, a férjem hozta a megoldást. Az ötlet az volt, hogy a munkám mellet amikor szabad vagyok menjek el valahova stázsolni (inaskodni), méghozzá a New York Kávéházba. Itt volt egy személyes kapcsolat akit megkerestünk és neki köszönhetően február végén első alkalommal mentem is inaskodni.

Hát, kérem szépen itt egy szép fejezet kezdődik. Tényleg. Életem egyik legszebb időszaka kezdődött.

Az első alkalommal 7 órát dolgoztam. Haza mentem, leültem a kanapéra és egy irányba néztem egész este. Úgy elfáradtam, hogy alkalmatlanná váltam bármire is. Mindenkinek azt meséltem, hogy akik ott dolgoznak azok mind nem normálisak. 12 óra masszív, fizikai, megállás nélküli munka! Ezt követően hetente egyszer 7 órát mentem a New York Kávéház cukrászatára! Nagyon tetszett amit ott tanultam, kedvesen fogadtak és tanítottak, még úgy is hogy szinte mindenki 15-20 évvel volt fiatalabb nálam.

Aztán másfél hónap elteltével a főcukrász megkérdezte, hogy mit is akarok én kezdeni a cukrász végzettségemmel, nem jönnék-e hozzájuk dolgozni. Ha jól emlékszem kb. 5 másodperc elteltével vágtam rá, hogy biztos nem, öreg vagyok én már ehhez. Mondom, akik ott dolgoztak mind nem normálisak, de minimum terminátorok, vagy ufók. Aztán eltelt két hét és újra megkérdezte! Én pedig meghallgattam, hogy mi az ajánlat. Nincs mit szépíteni, beálltam a nem normálisok közé! 2019. májusában cukrász lettem a New Yorkban!

Igen, óriási váltás volt! Mindent felrúgtam, át kellet szabni az egész életünket. Megtehettem mert a férjem és a gyerekek is támogattak, sőt még büszkék is voltak rám. Se hétvége, se ünnepnap, 12 órás műszak és rengeteg új információ. Nagyon fárasztó volt, de én imádtam minden egyes percét. Mind a 12 órát. Minden egyes munkanap végén úgy tettem le este a fejem a  kispárnámra, hogy ma is fejlődtem, ügyesebb és okosabb lettem. Ezt az érzést nagyon szerettem!

Nagyon jól éreztem magam. Befogadtak a kollégák. Nagyon nagy élmény volt beilleszkedni egy nagy konyha életébe, pláne úgy, hogy nálam idősebb ember nem sok volt. De elfogadtak és szerintem még bírtak is. Szépen alakultak a dolgaim, mivel 2020 január közepén még az a lehetőség is felcsillant, hogy helyettesi pozícióba kerüljek a következő 1-2 évben. Teljesen meglepett ez a lehetőség, de persze én bírom a kihívásokat, így elfogadtam a felkérést és el is indult a tanításom. És ezt az egészet romba döntötte a COVID!

2020. március 16.-án elveszítettem a munkámat. Életemben először munkanélküli lettem! Otthon rekedtem a két gyerekkel! Karantén, online oktatás, munkanélküliség!

És ekkor kínomban elkezdtem kovászt nevelni! Folyt. köv. hamarosan....

Sokan imádják, sokan értetlenül néznek rám és kérdezik: Mi ebben olyan jó? Nehéz ezt megmagyarázni, olyan mint a sós karamell! Valaki vagy imádja, vagy nem. Ennyi! Keresztfiam az imádók táborát erősíti ezért is kellet a minap csinálnom neki egy adaggal. 2 és fél kicsi üveggel készítettem, amelyből az egyik üveget nettó 3 perc alatt kanalazta magába. Valamiért azt gondoltam, hogy ez majd kitart neki egy darabig, de ő úgy ette mintha csak egy joghurtot kanalazna. Szóval, ha valami nagy rajongónak készül akkor minimum a dupláját kell készíteni.

Hozzávalók:

• 195 g citromlé (ez legalább 5-7 citrom)
• 1 citrom héjja
• 225 g tojássárgája (nekem 12 db volt)
• 60 g cukor
• 150 g fehércsoki
• 20 g vaj

A citromlét a citromhéjjal felforraljuk. A tojások sárgáját a cukorral elkeverjük majd a felforralt citromlével hőkiegyenlítés után összeöntjük és visszatéve a tűzre, folyamatos keverés mellet alacsony lángon elkezdjük főzni. 1-2 perc elteltével hozzáadjuk a felaprított fehércsokoládét és vajat (ezeket előtte fel is olvaszthatjuk és úgy adjuk a tojásos keverékhez) majd tovább főzzük alacsony lángon addig amíg a krém el nem kezd pöfögni (köpködni). Ekkor már kellően besűrűsödött. A steril üvegekbe töltés előtt még paszírozzuk át egy szűrőn, így teljesen sima, selymes krémet kapunk. Kihűlés után hűtőben tartsuk.

Isteni keksszel, piskótával, fagyival vagy csak úgy kiskanállal.

A Blundeltészta (hajtogatott élesztős tészta) a legnehezebb cukrászati tészta, ugyanakkor a legfinomabb is. Mindenképpen sok türelem, pontosság és precizitás szükséges hozzá. Nagy igazság, hogy gyakorlat teszi a mestert! Viszont jelen körülmények között talán sokan ráérünk bíbelődni vele. Aki viszont egyszer megkóstolja az sajnos rabjává válik. Ez TUTI!

Hozzávalók:

Vajas rész:

• 20 dkg vaj
• 5 dkg liszt

Kelt tészta:

• 40 dkg finomliszt
• 10 dkg rétesliszt
• 5 dkg porcukor
• 5 cl étolaj
• 2,8 dl tej
• 2 db tojássárgája
• 0,5 dkg só
• 2,5 dkg élesztő

Töltelék:

• 5 dkg olvasztott vaj
• 5 dkg kakaópor
• 2 dkg vanilliáscukor
• 10 dkg kristálycukor

A vajas részt előző nap elkészítjük. Összegyúrjuk a szobahőmérsékletű vajat az 5 dkg liszttel, téglalap formára egyengetjük és fóliába csomagolva a hűtőbe kifagyasztjuk.

Másnap mikor elkezdjük a kelttésztát kivesszük a vajas részt, hogy mire dolgoznunk kell vele addigra szobahőmérsékletű legyen. Egy nagy tálba szitáljuk a kétféle lisztet, a sót és a porcukor felét. A porcukor másik felével pedig elmorzsoljuk az élesztőt, míg nem az teljesen folyóssá nem válik. A száraz hozzávalók közepébe készítünk egy mélyedést ebbe öntjük a langyos tejet, a tojássárgákat, az olajat és cukros élesztőt. Jól kidolgozzuk a tésztát. Addig gyúrjuk a tálban amíg már el nem válik a tál falától ( ha jó 5 perc gyúrás után is nagyon ragacsos adhatunk hozzá egy kis lisztet), ekkor a tésztát a gyúródeszkán kell tovább dagasztanunk. Nagyon alaposan ki kell dolgozni a tésztát, el fog válni a deszkától és a kezünktől is és apró hólyagocskák jelennek meg a sima felületén. Mikor elértük ezt az állapotot akkor tiszta tálba rakjuk a tésztát, fóliával letakarjuk ( ne száradjon ki) és meleg helyen kb.45 perc alatt szépen megkelesztjük.

Amikor megkelt kiborítjuk a munkapultra és kicsit átgyúrva kigömbölyítjük a tésztát. Az első lépésben 4 fület nyújtunk a tésztánknak a négy ellentétes irányba és a közepére helyezve a vajas téglalapunkat (fontos, hogy a vajas rész szobahőmérsékletű legyen mert különben nem tudunk vele dolgozni) és a négy fülecskével beburkoljuk azt. Majd téglalap formára nyújtjuk a tésztánkat, törekedjünk arra, hogy minél sarkosabb legyen (tényleg téglalap forma), mert ez fontos a hajtogatás és a pontos fedés érdekében. Mikor meg van a téglalap szimplán meghajtjuk a tésztánkat. Ez azt jelenti, hogy a tészta 1/3-át behajtjuk a lap 2/3-áig majd a maradék 1/3-ot pedig ráhajtjuk a tetejére. Most letakarjuk fóliával és a hűtőben pihentetjük 15-20 percet. Mindig lisztezett deszkán dolgozzunk, ügyelve, hogy a tészta ne ragadjon le mert ha kiszakad akkor a vaj sütés közben ki fog folyni belőle. Tehát alaposan lisztezzük a munkafelületet és a tésztát is, DE mikor hajtogatunk akkor a felesleges lisztet mindig gondosa seperjük le a tészta felületéről.

Pihentetés után a tésztát újra kinyújtjuk téglalap formára, ügyelve arra, hogy sarkos legyen és nehogy leragadjon a munkalapra. Most duplán hajtjuk meg a tésztánkat. Ilyenkor képzeletben 4 egyenlő részre osztjuk a téglalapra nyújtott tésztát aminek a két szélső negyedrészét behajtjuk a közepére, majd az egészet összecsukjuk mint egy könyvet. Mindig lesöpörjük a felesleges lisztet róla! 15-20 percet megint letakarva pihentetjük a hűtőben. Ezt a lépést megint megismételjük. Így egyszer hajtogattunk szimplán és kétszer duplán.

A második dupla hajtás után a sütőt melegítsük be 40 fokra, a csigák kelesztéséhez lesz rá szükségünk. Nyújtsuk ki a tésztánkat kb. 0,5 cm vastagra, jó nagy téglalap lesz (ügyelünk itt is a sarkos téglalap formára), seperjük le róla a felesleges lisztet. Kenjük le a tésztát az olvasztott vajjal és szórjuk meg a cukor és kakaópor keverékével úgy, hogy mindenhova vastagon kerüljön belőle. Ezután tiszta kézzel tekerjük fel a tésztát amilyen szorosan csak tudjuk (tekerés közben a lisztet seperjük le a tészta aljáról). A feltekert tészta zárása legyen majd alul, ne nyíljon szét szeletelés közben. Éles késsel 2,5-3 cm vastag csigákat vágjunk a tekercsből és sütőpapiros tepsire helyezzük őket egymástól 5-6 centi távolságra. Lehelyezéskor a tészta végét hajtsuk a csiga alá egy kicsit és ujjainkkal nyomjuk le az egész csiga felületét finoman. Helyezzük a bemelegített sütőbe a tepsiket kb. 20 percre, hogy megkeljenek egy kicsit. A kelesztési idő leteltével a sütő aljába helyezzünk egy vízzel teli tálat és melegítsük a sütőt 170 fokra. Ha elértük a megfelelő hőfokot 10-12 perc alatt süssük meg a csigákat.

Ebből az adagból 16-18 db csiga lesz ami valószínűleg nagyon hamar el fog fogyni!!!

Megint egy csokoládétorta! A mentes konyhában nem vagyok otthon, szerencsére nem kellett, hogy kiműveljem magam ezen a területen, mert nincs semmilyen étel allergia vagy érzékenység a családban. Most viszont úgy hozta az élet, hogy egy tejmentes csokoládétortát kellett készítenem. Nagyon féltem a feladattól, mert teljesen "pályán kívülinek" éreztem magam, de hát nekiugrottam és nagyon kellemesen csalódtam a végeredményben. Ez a torta tejmentesen is hozza azt az ízt, állagot és látványt mint a tejes verziója. Bátran merem ajánlani mindenkinek!

Csokoládékrém:

• 6 dl kókusztejszín ( habtejszín)
• 15 dkg étcsokoládé (min.50%-os)

Csokoládés piskótalapok:

• 5 dkg étcsokoládé
• 10 dkg margarin (vaj)
• fél rúd vanília kikapart belseje
• 5 db tojás
• 11 dkg cukor
• 9 dkg liszt
• 1 csipet só

Csokoládé ganache:

• 1 dl kókusztejszín (habtejszín)
• 8-10 dkg étcsokoládé

A csokoládékrémmel kell kezdeni. A legideálisabb ha már előző este elkészítjük, mert teljesen le kell hűteni, így biztos, hogy elég időt tölt a hűtőszekrényben. A kókusztejszínt (habtejszínt) felmelegítjük forráspontig, majd a felaprított étcsokoládéra öntjük. Állni hagyjuk a forró keveréket pár percig, majd simára keverjük a krémet, hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni és berakjuk egy éjszakára a hűtőbe.

A piskótához a csokoládét felolvasztjuk vízgőz fölött vagy a mikróban, hozzáadjuk a puha margarint (vajat), a csipet sót és a vanília kikapart belsejét. Az egészet habverővel kihabosítjuk, majd egyenként hozzákeverjük a szétválasztott tojások sárgáit. Ezek után a tojásfehérjéket elkezdjük habbá verni és fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot. Ennél a pontnál bekapcsoljuk a sütőnket és előmelegítjük 170 fokra. A piskóta összeállításához a margarinos tojássárgás krémhez keverjük a tojásfehérjehabot és lisztet több részletben óvatosa, figyelve arra, hogy egynemű masszát kapjunk, de ne keverjük ki belőle az összes levegőt.

Most jön a pepecselős rész! Ki kell sütnünk 5-7 vékony piskótalapot a tésztából. A darabszám a mérettől függ, 20, 22 vagy 24 centis tortát készítünk. A megfelelő méretű tortaformánkat vagy tányérunkat körberajzoljuk egy sütőpapíron (annyiszor ahány lapot sütünk) és kb.1 merőkanálnyi tésztát szétterítünk a rajzolt körön belül. Be a sütőbe, úgy 5-6 perc alatt megsül, addig felkenjük a következő piskótakorongot, majd a tepsik helycseréje után a kisült piskótát egyből lehúzzuk a sütőpapírról. Az elkészült piskótalapok széleit igazítsuk meg, hogy minél egyformábbak legyenek.

A tejszínes csokikrémet kivesszük a hűtőből és habverővel felhabosítjuk amennyire lehet (a habtejszínes kicsit jobban verődik mint a kókusztejszínes). A krém ezzel kész is!

Összeállításhoz a legalsó piskótalap köré illesztjük a megfelelő tortagyűrűt (vagy állítható verziót használunk) és elkezdjük rétegezni a krémet és a piskótalapokat úgy, hogy a tetejére már nem kell krém, tehát egy csupasz piskótalap legyen a teteje. Legalább 4 órát töltsön a torta a hűtőben, hogy jól kifagyjon és összeálljon.

A tetejére a kókusztejszínt (habtejszínt) felforrósítjuk és a felaprított étcsokoládéra öntjük, elkeverjük, hogy szép sima egynemű csokikrémet kapjunk. Még melegen, folyósan de nem forrón a krémet habzsákba (erősebb uzsonnás tasak is jó) töltjük, kivágjuk a sarkát és a torta szélén végigfolyatjuk a krémet úgy hogy egy kicsit lecsorogjon a torta oldalán. A maradékot a tetején elkenjük egyenletesen és friss gyümölcsökkel (vagy bármivel: csokiforgács, pillecukor, mogyoró stb) díszítjük a torta tetejét.

Ez a torta eddig még mindig tuti siker volt és a tejmentes verzió sem hozott szégyent az eredetire.

Döbbenetesen hangzik de már eltelt fél év! 2018 derekán járunk és én számot vetek. Hogyan is alakult az elmúlt 6 hónap. Na lássuk csak!

"2018 az én évem lesz!", így kezdődött januárban. Akkor ugye nem voltam valami jó passzban. Na azt magabiztosan merem állítani, hogy AZ már a múlté! Szerintem ilyen mozgalmas és tartalmas fél évem még nem volt eddigi kis életem során. Csupa új dolgot próbáltam ki vagy kezdtem el. Véradás, csokiműhely, cukrásziskola, új emberek és új élmények. Ezek azok a dolgok amiket újként üdvözöltem az életemben és persze itt vannak a régi jól bevált életem ismerős elemei is: a barátaim, a családom, a munka, a síelés és persze a Fishing on Orfű ( az örök szerelem :)).

Az év elején ami probléma volt az már mind a múlté:

"Túl sok" időm van mert kevesebb a munka (haszontalannak éreztem magam) - ezt az űrt gyorsan kitöltöttem, mert március óta az üres napokon a csokizóban vagyok, szombatonként pedig iskolapadba ültem.

Keresem az utam - szerintem sikerült fülöncsípnem az "utam"! Úgy néz ki, hogy cukrász leszek! Mások is arra biztatnak, hogy ez a nekem való irány.

A korom, vagyis az a fránya 40! - Na ezen is túl vagyok, már a 41-et is betöltöttem, kezdem egyre jobban megszokni önmagamat 40-esnek. Mondjuk kicsit még instabil vagyok, például ha fürdőruhát kell venni, na az teljes kiborulás!!!

Itt fáj ott fáj - sok pénzbe került, de már nem fáj.

A sminkelés is egyre jobban megy.

Most ha hátra nézek elégedett lehetek magammal, meg is veregethetem a vállamat. Hogy jól van sokat tettél azért, hogy itt legyél most ahol vagy. Le tudtam számolni az önsajnálattal és szívesen nézek előre. Már körvonalazódik a jövőkép is. Az biztos, hogy sok dolog van még, dolgozom magamon és élvezem a szeretteim támogatását! Köszi nektek, mindenkinek!!!

Úristen!!! Ennél jobbat már rég ettem! De tényleg! Csokoládé és kávé, hibátlan páros. Úgy képzelem, hogy ha a csokoládé és a kávé házasságot kötne akkor ők testesítenék meg az olaszos életérzést. Van benne tűz, lázadás, izgalom, vágyakozás, nyugalom, bujaság, otthonos melegség. Szóval ez a torta bitang jó és imádni való. Annak legalább is biztos aki szereti a kávét. Én nagy kávé rajongó vagyok, ezért nagyon bejött ez a süti! Szeretem a jó kávét, az ízét, csak úgy magában, max. egy kis tejjel. Reggel is két kávé kell ahhoz, hogy "betöltsön a softver" és elindítsam a napot. Ez a torta szezontól független, mert a csoki mindig jöhet.

Torta hozzávalók: 28 cm-es tortaformát használtam, de lehet ez egy kisebb tepsi is, akkor kockákat vágunk belőle

• 3 db tojás
• 24 dkg cukor
• 15 dkg olvasztott vaj
• 5 dkg olvasztott étcsokoládé
• 27 dkg liszt
• 2,5 tk. sütőpor
• 3 ek. kakaó
• 1 tk. só
• 1,5 dl erős kávé

A sütőt kapcsoljuk be 180 fokra, a tepsi vagy tortaforma alját pedig béleljük ki sütőpapírral. Az egész tojásokat a cukorral és az olvasztott vajjal keverjük el, hogy egyenletes masszát kapjunk. Ekkor az olvasztott csokoládét is belekeverjük. Apránként hozzáadjuk a tojásos keverékhez a liszt, sütőpor, kakaó és só egyvelegét. A végén pedig beledolgozzuk a meleg kávét. A tésztát a formába öntjük és az előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük, ellenőrizzük tűpróbával. Majd hagyjuk hűlni a tortánkat.

Kávés csokoládémáz:

• 11 dkg porcukor
• 12,5 dkg vaj
• 10 dkg tejcsokoládé
• 10 dkg étcsokoládé
• 1-2 tk. vanília kivonat
• 3-4 ek. erős kávé
• csipet só
• 2 dl tejszín

Az összes hozzávalót egy edénybe helyezünk és folyamatos keverés mellett összemelegítjük, pár percig főzzük. Gyönyörű állagú, fényes krémet kapunk. Ilyenkor még túl híg ezért hagyjuk kihűlni. A hűtőbe is berakjuk ahol 20 percenként átkeverjük, hogy gyorsabban hűljön.

Amikor már van egy kis tartása a krémnek, akkor beborítjuk vele a tortánk tetejét. Én most a szezonnak megfelelően eperrel díszítettem a tortát, de ez elhagyható.

Elsőként is szögezzük le: amiben bacon van az csak jó lehet! Ez az én filozófiám. Az elmúlt 40 évben ezt nem is cáfolta meg az élet. Hogy miért szerelem a kettő? A spárga a férfi, ugye ezt nem kell magyarázni! Az ízes, szaftos bacon ami teljesen körbeöleli és megízesíti, az a nő. Ha pedig meglocsoljuk hollandi mártással akkor az pedig maga a mennyország, vagyis egy beteljesült szerelem. Ez a hármas telitalálat! Nagyon egyszerűnek tűnik, és az is egészen a mártásig. Ott el lehet ám vérezni rendesen. Na de mielőtt elvenném bárki kedvét azért leírom, hogy én hogyan csináltam a hollandit. Igaz csak 4. alkalommal sikerült tökéletesen. De megérte, hogy nem adtam fel a "harcot". Nehogy már egy kis vaj és tojássárgája kifogjon rajtam.

Hozzávalók: 4 főre (előételnek) 2 főre (diétás vacsira)

• 1 csomag spárga
• 15 dkg szeletelt bacon
• só
• bors
• 1 ek. vaj

 Hollandi mártás:

• 4 tojássárgája
• 5-8 dkg olvasztott vaj
• só
• pár csepp citromlé
• 4-5 ek. fehérbor-redukció

Fehérbor-redukció:

• 1 dl fehérbor
• 1 dl víz
• 2 szál újhagyma
• 1 babérlevél
• 1/2 tk. tárkony
• 2-3 szál petrezselyem
• 2 karika citrom
• 1/2 ek. ecet
• pár szem pors
• só

Első lépésként felrakunk forrni egy nagy lábos vizet sóval a spárga blansírozásához és kivesszük a tojásokat a hűtőből, szét is választjuk, hogy minél hamarabb szobahőmérsékletűek legyenek. Amíg a víz felforr addig megtisztítjuk a spárgát, letörjük a fás részét és zöldségpucolóval meghámozzuk a szárrészét.Közben a sütőt bekapcsoljuk és 200 fokra előmelegítjük. Amikor felforrt a víz beledobjuk a megtisztított spárgákat 2 percre. A 2 perc elteltével pedig kivesszük és jeges vízbe rakjuk, hogy megállítsuk a főzési folyamatot.

Amíg a spárga hűl addig a borredukcióhoz mindent belerakunk egy kis forralóba és nagylángon a felére beforraljuk.

A kihűlt és lecsepegtetett spárgákat körbetekerjük egyenként fél szelet baconnel és egy kivajazott tűzállótálba sorakoztatjuk őket. Borsot őrölünk a tetejére és betoljuk a sütőbe amíg a bacon szépen megsül, 20-25 perc.

Közben a redukciónkat szépen a felére beforraltuk. Egy kisebb lábost 1/3-ig töltünk vízzel, felrakjuk forrni és választunk egy rá passzoló fém vagy üvegtálat amibe belerakjuk a 4 tojássárgáját és a kihűlt és leszűrt redukcióból 4-5 evőkanállal. Ezt habverővel elkeverjük és a gőzölgő (levesszük a lángot, hogy csak gyöngyözzön a víz) lábosra helyezzük a tálat úgy, hogy ne érjen a tál alja a vízbe. Folyamatosan habverővel keverjük a tojássárgákat. Amennyiben jól csináljuk és nem ugrik össze a tojás rántottává ( ilyenkor túl forró a vízgőz), úgy egy idő után érezzük és látjuk, hogy sűrűsödik és habosodik a tojás. Ekkor a felolvasztott (nem forró) vajat lassan, vékony sugárban hozzáadjuk a tojássárgához, miközben folyamatosan keverjük a mártást a habverővel. A massza szépen felveszi a vajat. Azért írtam 5-8 dkg-ot mert a tojássárgája méretétől is függ, hogy mennyit vesz fel. Mikor szép krémes a mártás állaga akkor levesszük a gőzről, folytatjuk a keverést, ízesítjük sóval és citromlével. A keverést még folytassuk amíg hűl egy kicsit a tál.

Mikor szép ropogósra sült a bacon a spárgán akkor tálalhatunk. 4-5 spárga a tányér közepére amit szépen megöntünk 3-4 evőkanál hollandi mártással.

Nagyon finom! Jó étvágyat!

Remélem senki nem fog nagyképűnek gondolni, de mindenképpen le szeretném írni azt amilyen érzések vannak bennem.

Azt, hogy hatással vagyok másokra kb. 1 évvel ezelőtt vettem észre! Feltűnt, hogy a közvetlen környezetemben az évek során egyre többen kezdtek el futni (még Gyuró is), vagy valamilyen formában fejlesztik a nyelvtudásukat. Tudat alatt, vagy nem is tudat alatt, hanem az agyam egy kis sarokpolcán ott volt ez a bizonyosság, hogy az emberek követik a példámat. Aztán amikor Tildánál jellemezni kellet magamat, már meg is tudtam fogalmazni és határozottan állítottam neki, hogy hatássál vagyok másokra. Bevallom, ez rám is ösztönzőleg hatott, a fagyi visszanyal. Hiszen ha mások is csinálják akkor nekem is kell tovább gyűrnöm magam.

A pontot az I-re Ivett (a legjobb barátnő) tette fel, amikor egy őszinte pillanatban "szerelmet" vallott, vagyis elmondta, hogy mennyire büszke rám! Arra amit csinálok és ahogy csinálom, hogy nem hagyom el magam, hogy új dolgokba kezdek és hogy az én hatásomra kezdett el angolt tanulni, talán még az úszás elkezdésében is hatással voltam rá. Nagyon jó volt ahogy sorolta a dolgokat és közben dicsért. Jó érzés volt ahogy szembesített ezekkel a tényekkel.

Persze nem állítom, hogy én vagyok a követendő példa. Mivel én sem szeretném azt például, hogy a gyerekeim 16 év csúszással csinálják meg a nyelvvizsgájukat és ezáltal 40 évesen legyenek friss diplomások. De az biztos, hogy ezzel is jó példát tudtam mutatni nekik. Soha sem késő és család mellett is képes lehet az ember ilyen dolgokra. Talán ezzel a bloggal is adtam valakinek a tudtom nélkül ötletet, támaszt vagy a bizonytalanságban egy kis biztatást.

És ha Ivett tette fel az I-re a pontot akkor Csilla (egy ismerősöm Orfűről) a "hab a tortán"! Hogy miért? Korábban posztoltam fotókat életem első Ekler fánkjairól és ő egy héttel később elküldte az általa készített képviselőfánkok fotóját. Ötletet merített az én fotóimból, elhitte hogy ő is meg tudja csinálni és gyönyörűek lettek. Egy átlagos szombat kora reggel kapni egy ilyen üzenetet, azzal az szöveggel hogy: "Köszönjük az ötletet! Csak így tovább!", na az leírhatatlanul jó érzés. Onnantól kezdve fülig érő mosollyal járkáltam egész nap. Köszönöm!

Ezek az események boldogsággal töltenek el és megerősítik bennem azt, hogy jó úton vagyok. Már csak az kell, hogy a gázszámla befizetésére is fusson az e-féle tevékenységeim eredményeképpen. De próbálok türelmes lenni, majd az is eljön. Addig pedig lelkileg "gazdagodom".

Ezt a kérdést sokszor feltették nekem az elmúlt hónapokban. Köszönhetően annak, hogy ontom magamból a közösségi oldalakra a süti, torta és bonbon fotóimat. A válaszom minden esetben bizonytalan és terelő volt. Hiszen, hogy is vághatnám rá, hogy IGEN?! Mikor én egy hobbicukrász vagyok, aki szeret kis meglepetéseket készíteni az éppen aktuális konyhájában és azzal megörvendeztetni a körülötte élőket. Szeretetet és boldogságot közvetítek az édességekkel!

Kis Krisztike sosem álmodozott arról, hogy cukrász legyen. Ez csak úgy zsigerből jött. Imádtam a nagymamám sütijeit, csodáltam ahogy egyszerű alapanyagokból egyszerű de annál finomabb csodákat készített. Tizenévesen rendszeresen kértem tőle a recepteket, hogy megpróbáljam azokat a finom ízeket én is elkészíteni. Minden a palacsintasütéssel kezdődött. 13 évesen minden hétvégén palacsintát vagy valamilyen kevert piskótát sütöttem. Emlékeztek, minden vasárnap ment a TV-ben a Disney délután, ez az esemény szinte teljesen egybeforrt azzal, hogy én sütök valamit a konyhában, miközben félszemmel a meséket nézem (amerikai konyhánk volt). De ekkor eszembe sem jutott az, hogy én cukrász legyek. Ugyanis a '90-es években nem volt az valami vonzó szakma. Meg ugyebár attól én még süthetek és készíthetek szuper tortákat és desszerteket ha nem ez a szakmám. Szóval végül kereskedelmi szakközépiskolába mentem, majd kereskedelmi főiskolára. Ezek után pedig elindult az ÉLET: dolgoztam a vendéglátásban, majd irodai alkalmazottként, voltam ingatlanközvetítő, saját irodám is volt. Közben férjhez mentem, gyerekeim születtek. Voltak jó és rossz pillanataim, boldog és nehéz helyzetek. Mint, ahogy mindenki életében.

Sok minden változott, egy dolog nem és az a sütemények iránti szenvedélyem. Készítettem a tortákat családtagoknak, keresztgyerekeknek és barátoknak. Csináltam bonbonokat megrendelésre, még esküvőre is. És ÉN soha az elmúlt  25 évben egyszer sem gondoltam arra, hogy ezt nekem magasabb szinten kellene csinálnom. Annak ellenére sem, hogy mindenki azzal poénkodott, nekem cukrászdát kellene nyitni.

Na és akkor itt vagyunk most 2018 tavaszán, túl a 40-en, egy gondoskodó férj, egy coach és a barátaim kellettek ahhoz, hogy beiratkozzam egy OKJ-s cukrász képzésre! Szóval jelentem áprilistól cukrásztanuló vagyok.

A válasz a fent említett kérdésre. Papírom biztos lesz róla, a többit pedig majd meglátjuk.

Addig is Marcinál dolgozom hetente kétszer a Chocofacture csokiműhelyben, ahol minden egyes eltöltött percet élvezek és rengeteget tanulok a csokoládéról.

Szeretem a kicsit csípős ízeket, és ez végre egy olyan salsamártás, aminek nincs ecet- vagy konzervíze. Selymes és paradicsomos. Tényleg nem bírom a bolti salsákat. Én nem vagyok "bioanyu", de az biztos, hogy így megkíméljük a szervezetünket egy csomó fölösleges tartósítótól és ízfokozótól. Arról pedig biztosíthatok mindenkit, hogy az íze tényleg legalább 100-szor vagy 1000-szer jobb a készen kapható változatokhoz képest. Hidegen és melegen is isteni.

Hozzávalók:

• 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (jobb a darabolt)
• 1 ek. sűrített paradicsom
• 1 kis fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl fehérbor
• fél tk. chilipehely (lehet friss chili is)
• 1-2 tk cukor
• 1-2 ek. olívaolaj
• só, bors ízlés szerint

Az olívaolajon megfonnyasztjuk a felaprított vöröshagymát, mikor kellően megpuhult hozzáadjuk a zúzott fokhagymát. Mikor már érezzük a fokhagyma kellemes illatát felöntjük a fehérborral. Pár perc forralás után hozzáadjuk a paradicsomkonzervet, a paradicsompürét, a chilipelyhet (ízlés szerint lehet többet is rakni bele) és a fűszereket. A nagyobb paradicsomdarabokat fakanállal szétnyomjuk, ízesítjük cukorral és lassú tűzön sűrű mártássá főzzük. Ezek után csak várni kell, hogy meghűljön és már mártogathatunk is.